Vannak történetek, kapcsolataink és érzéseink, amelyek velünk maradnak, akkor is, ha már rég tovább szeretnénk lépni. Hogyan engedjük el a múltat, fogadjuk el a megváltoztathatatlant, és találjunk rá a belső szabadságra? Legújabb lapszámunkban az elengedés sokféle arcát járjuk körül: a befejezetlen történetektől és a családi veszteségektől kezdve a megbocsátáson át egészen az önmagunkkal való találkozásig. Mert az elfogadás nem feladás, az elengedés pedig nem felejtés – hanem lehetőség arra, hogy új fejezetet nyissunk az életünkben.
A tartalomból:
„Ragaszkodó típus vagyok, talán nem nővök fel az elengedés feladatához” – Interjú Csákányi Eszterrel
Az elengedés félreértett fogalma – Ne gondolj a piros elefántra!
Három csapda – Fogadj el olyannak, amilyen vagyok!
Elengedni, elfogadni, megbocsátani – A másik elfogadása
„A reményt a legnehezebb elgyászolni” – Interjú Hoffmann Katával
Megbocsátás felnőtt gyermekünknek – Nem ezt képzeltük
Út a szégyentől a szabadságig – Vajon jó helyen vagyok?
Aki már nem leszek sosem – Az anyává válással járó énvesztés
A végesség ad tétet az életünknek – Interjú Simonyi Balázzsal
Longevity-fixáció – Örök élet elengedése
Kultúrafüggő megbocsátás – Rituális varázserő
Ökopszichológiai gyakorlatok – Láthatatlan szálak
Keresse a magazin legfrissebb számát az újságárusoknál, vagy rendelje meg itt.